Történet

2014 jún. 20.

Az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde 1880-ban alapított műfaragászati tanműhelyéből fejlődött ki az Iparművészeti Iskola. A képzés fő irányainak megfelelően a könyvtár gyűjteményében igen nagy számban szerepeltek a stílusismeret és az ornamentika szakkönyvei. Az Iparművészeti Iskola a millennium évében a Mintarajztanoda fennhatóságának megszűntével önállóvá vált, és az Iparművészeti Múzeummal együtt Lechner Ödön és Pártos Gyula Iparművészeti Palotájában nyert elhelyezést több mint fél évszázadra. A költözéssel egyesült a két intézmény könyvtára, s így a kötetek együttes száma csaknem 3000 volt, míg az oktatáshoz, illetve a könyvtárat látogató iparosok továbbképzéséhez oly fontos, s ezért egyenként (!) számon tartott mintalapokból a gyűjtemény közel 40.000 darabot számlált.

A mintalapok által közvetített külföldi tervekkel szemben nyújtott alternatívát az Iparművészeti Iskola folyóirata, a Díszítő Művészet, amely az Iskola tanárainak és hallgatóinak munkáit állította mintául a magyar iparosok és az érdeklődő műkedvelők elé egy különösen nehéz időszakban, az első világháború idején. Az Iskolában folyó oktatás szemléletéről és eredményeiről országos szinten nyújtott tájékoztatást ez a folyóirat, az olvasókkal való kapcsolat által pedig minden elképzelést felülmúló módon teljesedhetett ki az Iskola művészetpedagógiai missziója. Az Iparművészeti Múzeum és Iskola egyesített könyvtára az ország legfontosabb iparművészeti könyvtára volt fél évszázadon át.

A második világháborút követő átszervezések után az iskola 1946-ban Iparművészeti Akadémia néven kezdte újra működését. 1954-ben az intézmény egy része Farkasdy Zoltán Zugligeti úti épületébe költözött, ekkor a könyvtárat kettéosztották: a Zugligeti útra kerülő könyvegyüttes az oktatáshoz szükséges anyagot, illetve a kortárs tárgy- és téralkotás irodalmát foglalta magában; a múzeumban a gyűjtemény kutatását szolgáló szakirodalom, így az iparművészet-történeti munkák nagyobb része maradt. A két könyvtár azóta is szoros kapcsolatban áll egymással, és igyekszik a fenti súlypontoknak megfelelően – és egymást kiegészítve – gyarapítani a gyűjteményét.

A Magyar Iparművészeti Főiskola fennállásának századik évfordulójára az oktatás a vizuális művészetek legnagyobb részét már magában foglalta, és a könyvtár gyűjtőköre is folyamatosan bővült, az oktatás fő irányainak – téralkotás, tárgyalkotás, képalkotás – megfelelően. Mivel a tervezőképzésen túl Egyetemünk tanári és művészeti menedzseri diploma szerzésére is ad lehetőséget, így könyvtárunk e képzési irányok szakirodalmi hátterét is biztosítja.

2003 nyarán könyvtárunk az Egyetem főépületének e célra újonnan átalakított helyiségeibe költözött, így központi helyre került: az Egyetem főbejáratán belépőket egy üvegfal mögül hívogatják a barátságos hangulatú olvasóterem színes kötetei. Az új könyvtárhelyiségek belsőépítészeti kialakítása Frank György, Göde András, Kéry Balázs és Wehner Viktória munkája.